Van egy álmom.

​

Van egy álmom egy olyan világról, ahol az emberek arra törekszenek, hogy békében és harmóniában éljenek együtt, egymással.

​

Ebben a világban az élet szent; ahol a létezés ajándékát hálával üdvözli minden ember.

​

Van egy álmom egy világról, ahol az emberek arra törekszenek nap, mint nap, hogy életük a szeretet mentén legyen teljes.

​

Van egy álmom egy olyan Földről, ahol az összetartozás, az összefogás, az egymásért tenni akarás nem kérdés többé.

​

Ezen a Földön a természet virágzik, esőerdők illatát hordozza a szél, s a sokszínű állatvilág őrzi a körforgás rendjét.

​

Ebben a világban az emberek bölcsessége óvja a jövő generációk sorsát, amíg a Nap kegyesen úgy dönt, hogy élettel ajándékozza meg bolygónkat.

​

Ebben a világban az ember felismeri, hogy nem ura a természetnek, hanem annak szerves része, a legelemibb részecskéjétől kezdve, érzelmein és gondolatain át, mindennapi szokásáig és döntéséig.

​

Ebben a világban az ember szentül tudja, hogy egészsége megtartásához , s boldogsága eléréséhez tanulnia kell a természet rendjéből. Tudja, hogy a lecke, ami a Természettől érkezik, az örök körforgásról és a pillanatnyi állandóságról megmásíthatatlan törvénye a létezésnek.

 

Van egy álmom.

​

Van egy álmom egy olyan világról, ahol figyelünk egymásra, ahol szándékosan nem ártunk, ahol képesek vagyunk bocsánatot kérni és megbocsájtani.

​

Ebben a világban a személyes sértettség nem elég ahhoz, hogy családok szakadjanak szét egy életre. Ebben a világban nem vívnak harcot a szeretért, a hatalomért és az igazságért.

​

Ebben a világban a bölcs ember, megismeri önmagát, nem rest tanulni, fejlődni, érzelmeit betörni és önmaga legjobb változatává válni.

​

Van egy álmom egy  felelős és felnőtt világról.

Ahol lehetőség van rosszul cselekedni, hibázni, esendőnek, sebezhetőnek lenni. 

​

Ebben a világban,  - ha valaki valamiért elfelejtette volna, s nem találja, elvesztette-, a többi ember segít ráébredni elfeledett jóságára.

​

Van egy álmom egy olyan világról , ahol minden ember teremtő erejét saját és mások életének felvirágoztatására használja. Ahol minden ember önmaga életének az alkotója.

​

Ebben a világban a hűség, az elköteleződés, az összetartozás és testvériség szabályai adnak keretet az egyéni szabadság kibontakozásának.

​

Ebben a világban az emberek hiszik és tudják, hogy boldogságuk eléréséhez az önmegismerés útját kell választaniuk.

 

Ebben a világban az emberek tudják, hogy a hitrendszerük és az erre épülő gondolkodásmód olyan, mint tengernek a hullám. A tengerből születő hullám mossa a partokat. Épít vagy rombol. A tenger tisztaságától függ, hogy melyiket teszi.

​

Ebben a világban az emberek tudják, hogy a valóság annyi, amennyi ember ezen a Földön él, vagy ahány Létező ebben az univerzumban megtalálható. Végtelen. 

Ezáltal az igazság megfoghatatlan, s örökkön változó. Úgy Isten, s mint a saját vélemény. Így képzeteikbe bele nem merevednek, másokra nyitottak maradnak, s ítélkezésmentes elfogadásban kapcsolódnak.

​

Ezek az emberek készek arra, hogy igaz önmagukat csak azután találhatják meg, ha egyszer az életben elvesztették vélt másukat.

​

Van egy álmom egy olyan világról, ahol az emberi sokszínű tehetség teret kap, lelkes alkotásokban kibontakozik és a nap végén örömtáncban megdicsőül a közösség elismerő, megtartó tenyerén.

​

Ebben a világban az emberek felteszik maguknak az élet legfontosabb kérdéseit, megkeresik létezésük értelmét és míg élnek, könnyű és finom anyagként újraformálják önmagukról alkotott képüket, mint ahogy a természet lüktetésében a fa is évről évre régi, de új önmagaként tündököl. 

​

Így csiszolódunk egyre teljesebbé, egyre igazabbá.

​

Így leszünk hiteles példái a jövő gyermekeinek, így leszünk bölcs öregek, akik jó példával elöl járva, méltóságban távozhatunk, ha elérkezik az idő.

​

Én egy ilyen világban szeretnék élni.